Mikor kislány voltam és a nagymamám vigyázott ránk, mindig akadt valami finomság – valami kis puding, vagy egy kis Aranka hab (mogyorós – megvan?), szóval valami “kis jó”, azaz valami jócska 🙂 Így nevezte a nagymamám a desszertet, a finomságot, és sokáig gyerekként meg is voltam róla győződve, hogy ez egy létező fogalom.

Mindig is nagyon szerettem sürögni-forogni a konyhában, anyukámnak sokat segítettem a főzésben, nagynénémtől pedig – aki egy igazi mesterszakács, csak épp papírja nincs róla -, sokszor kaptam szakácskönyvet, konyhai eszközöket, ezt-azt, amiktől még inkább kedvem támadt főzőcskézni. Később felnőttként is megmaradt a főzés, sütés szeretete, de kevésbé gyakran tevékenykedtem a konyhában idő és energia hiányában.

Fél éve azonban magam is anya lettem, és az életem megváltozott – több időt töltök a konyhában, és persze szeretném, ha majd a kisfiam is emlegetné anya főztjét 🙂 Bár ez még odébb van, tekintve, hogy egyelőre a kulináris élvezetek csúcspontja számára a banán és a sütőtök 🙂

A blogot azért kezdtem el írni, hogy leginkább a magam örömére rendszerezzem a recepteket, amiket nagyrészt anyukámtól tanultam, de akad sok olyan is, amit már felnőtt fejjel szedegettem össze innen-onnan, és bekerültek a bevált, szeretett fogások közé. Természetesen örülök minden betérő vendégnek, érdeklődőnek 🙂